2011. szeptember 6-án Alexander Imre, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egykori alispánjának emléktáblája méltó helyére, a megyei levéltár falára került. Egy olyan történelmi szereplőnek állítottunk ezzel emléket, akinek munkássága a megye közigazgatásához köthető, és akinek személyes hagyatéka, valamint korának legtöbb közigazgatási dokumentuma intézményünkben megtalálható. Szakmai felkészültsége, hihetetlen munkabírása, közvetlen, emberséges egyénisége és nem utolsósorban páratlanul hosszú közigazgatási gyakorlata miatt kortársai közül sokan az ország legjobb alispánjának tartottak.

1919 szeptemberében bízták meg az alispáni teendők ellátásával. Alexander a forradalmak és a román megszállás idején szétzilálódott közigazgatást erélyes intézkedésekkel, rövid idő leforgása alatt helyreállította. Elsősorban az ő érdeme, hogy a proletárdiktatúra által a legtovább sújtott megyében hamar megszilárdult a rend, az élet- és vagyonbiztonság. Az 1920-as évek elején a felrobbantott Tisza-hidak, a megyei úthálózat, a rommá lőtt Szolnoki Művésztelep és vártemplom újjáépítésében kiemelkedő érdemeket szerzett. Nevéhez fűződik 1930-ban a megyeháza Tisza-felé eső épületrészének bővítése, a Tisza-parti sétány rendezett környezetébe illeszkedő hátsó homlokzat megépítése. Mint a szolnoki evangélikus egyházközség felügyelője, alispáni befolyását és személyes kapcsolatait is latba vetve, helyi és országos gyűjtésekkel előteremtette a Tisza-parton álló evangélikus templom felépítéséhez szükséges anyagi alapot, és személyesen szervezte meg az építkezést. Fáradozása eredményeként 1932. október 30-án, a reformáció 415-ik évfordulója alkalmából felszentelhették Szolnokon a wittenbergi vártemplom pontos mását a mai Kellner Gyula utcában. 1940-ben ugyancsak Alexander Imre fellépésének köszönhetően kezdődhetett meg a megyei kórház kibővítése, a háromemeletes sebészeti főépület és a fertőző osztály megépítése.

Érdemei elismeréséül többször is magas állami kitüntetésben részesült. 1930-ban és 1939-ben egyhangúlag ismét megválasztották alispánnak. Ám 1944. március 20-án, egy nappal Magyarország német megszállása után bejelentette, hogy nyugdíjba kíván vonulni. Noha betöltötte a szükséges korhatárt, sokan marasztalták volna tisztségében. Ő azonban az új körülmények között, az ország függetlenségének elvesztése és a szélsőjobboldali politikai erők előretörése idején nem vállalta tovább megyéje irányítását.

Az emléktábla avatásán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata tisztségviselői, valamint a kulturális társintézmények képviselői is tiszteletüket tették. Külön köszönet illeti a Polgári Magyarországért Alapítványt, akik az emléktábla megvalósítását támogatták, a Szolnoki Fiatalokért Egyesületet, akiknél e nemes kezdeményezésünk visszhangra talált, és amellyel azonosulni tudtak, és a szobrászművészt, Kligl Sándort, aki e gyönyörű emléktáblát elkészítette.

Az emléktábla-avatásról készült tudósítás az alábbi elérhetőségen tekinthető meg:

http://www.youtube.com/watch?v=SViFcyXy1aU