Szeptember
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

Roffi Borbély György főispán szobra Tiszaroffon


Roffi Borbély György Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja volt 1932 és 1939 között.

1875. március 29-én született Tiszaroffon „vármegyénk legrégibb s egyik legtiszteltebb családjában”.

A XVII. század derekán Abádra költöző, református hitvallású Borbély György fia, Balázs volt a család tulajdonképpeni megalapítója; végvári vitéz, majd Thököly katonája, aki részt vett a török elleni harcokban, így 1687-ben Eger várának visszavételében. A Rákóczi-szabadságharc egyik kiváló katonája, lovasezredes. Nevéhez fűződik Szolnok elfoglalása 1703-ban. Az érdemeiért kapott birtokokat folyamatosan bővítette a család, így a XVIII. század közepén már jelentős területekkel rendelkeztek Roffon, Derzsen, Burán, Abádon, Tomajon, Bánhalmán. Balázs fia, Mihály már a vidék egyik legmódosabb földbirtokosának számított. A család „roffi” nemesi előneve 1738-ban tűnt fel első ízben írásos forrásban.

Édesapja, Géza (az erdélyi Diódon született 1839-ben; elhunyt Tiszaroffon 1924-ben) földbirtokos volt, emellett a tiszaroffi református egyház főgondnoka, aki 1873-ban vette feleségül szatmári Szathmáry-Király Etelkát (1855-1898; „valódi példányképe volt a hitvesnek, gyermekei iránt rajongó szeretettel viseltető édesanyának és jó rokonnak”), akinek a családjával már korábban rokoni viszonyba kerültek a roffi Borbélyok

1897-ben lépett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szolgálatába közigazgatási gyakornokként. 1897. június 24-én (Horthy Szabolccsal együtt) tb. megyei aljegyzőnek nevezték ki, majd dr. Thomka Béla szolgabíró nyugdíjba vonulása után Borbély is pályázott a megürült szolgabírói helyre, majd 1898 októberében végleg megválasztott szolgabírónak mondták ki. Ezután került sor az áthelyezésére: a jászsági alsó járásból a tiszai közép járásba került. Néhány hónap múlva (1899 márciusában) megkapta a tb. főszolgabírói címet.

A közigazgatási pályát azonban az 1901-es sikeres választások után elhagyta. A képviselőház egyik legfiatalabb tagjaként a ház korjegyzőjeként működött. Tagja volt a naplóbíráló és a VI. bíráló bizottságnak.

A 1905. január 26-án megrendezett országgyűlési képviselő-választásokon Borbély elbukott: 189 szótöbbséggel vesztett Somogyi Aladárral, „egy teljesen ismeretlen egyénnel szemben, ki szerencsét próbált a (…) kerületben”.

Az ország házából történő kibukása után visszatért a vármegyei közigazgatásba: az 1905 márciusi előterjesztés után Lippich főispán április 20-án hozzájárult ahhoz, hogy Borbélyt szolgálattételre berendeljék a tiszai közép járási főszolgabírói hivatalhoz. 1905 végén elnyerte az uralkodótól a cs. és kir. kamarási méltóságot.

1906-ban a betegeskedő Jancsó Géza főszolgabíró helyettese, majd 1907-től, Jancsó nyugdíjazását követően a megüresedett állás elnyerője.

Borbély nevéhez fűződik a Vörös Kereszt helyi fiókjának megalakítása a Nagy Háború alatt. Borbély is tagja lett a 24 tagú helyi, majd 1915-ben a vármegyei vöröskeresztes választmánynak. Ki kell emelnünk az általa – a környező birtokosok bevonásával – létesített anya- és csecsemővédő otthont, illetve a törökszentmiklósi 100 ágyas hadigondozó kórházat.

Az 1918 októberében bekövetkezett politikai változások hatására november elején „megrongált egészségi állapotára” hivatkozva kérte nyugdíjazását.

A kommunista hatalomátvétel után részt vett a szolnoki ellenforradalomban (1919. május 1-3.), ami után börtönbe vetették. Szabadulása után a románok fogságába került, majd a megpróbáltatások után visszavonult tiszaderzsi birtokára gazdálkodni.

1924-ben újra tagja lett a közigazgatási bizottságnak, 1927. január 10-én pedig a vármegyei törvényhatóság Horthy István és dr. Kiss Ernő mellett őt küldte a felsőházba.

A gazdasági válság következményeként távozni kényszerülő Bethlent, majd a rövid ideig a kormány élén állógróf Károlyi GyulátGömbös Gyula – az abádszalóki (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) kerület országgyűlési képviselője – követte, aki 1932. október 1-jén alakította meg kormányát. Ekkor Almásy Sándor főispántól (1922-1932) is elköszönt a kormányzat, és helyére Borbély György került.

Nagyon aktív főispánja volt a vármegyének, akinek a nevéhez számos kiváló alkotás kötődik, így

  • a vármegyei anya- és csecsemővédelem,
  • a szolnoki tárház,
  • a vízi közlekedés számára nélkülözhetetlen bekötő utak,
  • az alföldi telivértenyésztés.

Tiszaroff község irányítói Borbély 1941-ben bekövetkezett halála után úgy döntöttek, hogy Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész segítségével maradandó emléket állítanak szeretett főispánjuknak.

Az 1942. július 4-én – országos jelentőségű ünnepély keretében, a kormányzó jelenlétében – leleplezett hófehér carrarai márványból készült szobrot a községháza mellett lévő téren állították fel. A teret gondosan kiegyengették, parkosították. A szobor szomszédságában álltak roffi Borbély György alkotásai: a Stefánia-ház, az Egészségvédelmi Szövetség otthona, a tárház.

A szobor II. világháború alatti-utáni sorsa bizonytalan. Egyes források szerint az oroszok ledöntötték, más forrás szerint csak később szállították a helyi temetőbe, majd onnan a szolnoki Damjanich János Múzeumba, ahol azonban nem tudnak a szoborról, illetve maradványairól.

Bojtos Gábor levéltáros

  • MNL JNSZML Tiszaroff község közigazgatási iratai, 2405/1941.
  • Nemzeti Jövőnk, 1942. június 26.
    • Dienes Erzsébet: Adatok a tiszaroffi református egyház és a Roffi Borbély család 17-20. századi múltjából. In: Kunhegyesi Nagykun Kalendárium, 2008. 99-108.p.
  • http://kepeslaptar.vfmk.hu/kepeslapok/1292.jpg
 
 
 
 
 
 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo